A kézikönyv az Európai Unió finanszírozásával készült. A benne kifejtett nézetek és vélemények kizárólag a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos véleményével. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem tehető felelőssé ezekért. A projekt száma: ERASMUS-EDU-2022-PCOOP-ENGO-101090038. ACT-InclusivE – Actors of Change Towards Inclusive Education Együttműködési Megállapodás No. 101090038 — ACT-INCLUSIVE — ERASMUS-EDU-2022-PCOOPENGO KÉPZÉSI ÉS SZEMLÉLETFORMÁLÓ KÉZIKÖNYV
projekt weboldal 2 Tartalomjegyzék ELŐSZÓ 3 RÖVIDÍTÉSEK, KIFEJEZÉSEK ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK 5 1. A FOGYATÉKOSSÁG FOGALMAI 10 ÖSSZEGZÉS 10 Tudtad, hogy...? 11 2. FOGYATÉKOSSÁGI MODELLEK 12 ÖSSZEGZÉS 12 Tudtad, hogy…? 13 3. A FOGYATÉKOSSÁG OSZTÁLYOZÁSA 14 ÖSSZEGZÉS 16 Tudtad, hogy…? 17 4. A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ SZEMÉLYEK JOGAIRÓL SZÓLÓ ENSZ EGYEZMÉNY 18 ÖSSZEGZÉS 20 Tudtad, hogy...? 20 5. INKLÚZIÓ JOGKÉNT: A SALAMANCAI NYILATKOZAT 21 ÖSSZEGZÉS 21 Tudtad, hogy...? 22 6. AZ INKLÚZÍV OKTATÁSHOZ, SZABADIDŐHÖZ, SPORT- ÉS REKREÁCIÓS TEVÉKENYSÉGEKHEZ VALÓ JOG 23 ÖSSZEGZÉS 24 Tudtad, hogy...? 25 7. AZ EU ÉS AZ INKLÚZÍV OKTATÁS 26 ÖSSZEGZÉS 28 Tudtad, hogy...? 28 8. INKLÚZIÓ, MINT AZ OKTATÁSI FEJLŐDÉS FOLYAMATA 29 9. INKLÚZÍV KÖRNYEZET, SZERVEZETEK ÉS ISKOLÁK LÉTREHOZÁSA 47 ÖSSZEGZÉS 50 Tudtad, hogy...? 50 BIBLIOGRÁFIA, HIVATKOZÁSOK ÉS LINKEK 51
projekt weboldal 3 ELŐSZÓ Ez a Képzési és Ismeretterjesztő Kézikönyv, amely az ACT-INCLUSIVE projekt („Actors of Change Towards Inclusive Education”) keretében készült, kilenc fejezetben mutatja be a fogyatékosság és az inkluzív oktatás alapvető jellemzőit. Elsősorban arra hivatott, hogy hasznos forrásként szolgáljon az oktatási közösség valamennyi szereplője számára képzési és/vagy szemléletformáló tevékenységek során, világos és közérthető nyelvezettel. A Kézikönyv tartalma a fogyatékosság fogalmaitól, modelljeitől és osztályozásaitól kezdve az inkluzív oktatáshoz való jogon, a szabadidős, sport- és rekreációs tevékenységeken át olyan dokumentumokig és mérföldkövekig terjed, amelyek döntő szerepet játszottak a fogyatékossággal élő tanulók oktatásában és általánosságban a társadalomba történő befogadás elősegítésében (ilyen például a Gyermekek Jogairól szóló Egyezmény és a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló Egyezmény, a Salamancai Nyilatkozat, a Fenntartható Fejlődési Célok vagy az Európai Unió programjai). A kézikönyv kilenc fejezetének tartalma nem törekszik kimerítő ismertetésre, inkább bevezetőként szolgál az egyes témák mélyebb megértéséhez. Az alapfogalmak röviden kerülnek bemutatásra, amelyeket egy, a kulcsfontosságú gondolatokat összefoglaló rész („Összegzés”) követ, majd egy érdekesség vagy tény („Tudtad-e?”) zár, hogy tovább növelje az érdeklődést és ösztönözze az ismeretek bővítését. A fentiek érdekében a kézikönyv végén egy bibliográfia is helyet kapott, amely nemcsak a hivatkozott források elérhetőségeit tartalmazza, hanem további ajánlott szakirodalmat is kínál az érdeklődők számára. Reméljük, hogy ez a Képzési és Ismeretterjesztő Kézikönyv, az ACT-INCLUSIVE projekt egyéb anyagaival, forrásaival és tevékenységeivel együtt jelentős mértékben hozzájárul a fogyatékossággal élő tanulók oktatási inklúziójának fontosságának és előnyeinek megértéséhez. Ez a kézikönyv az Erasmus+ "ACT Inclusive" projekt (Támogatási megállapodás: 101133888) keretében készült. A projekt célja az inkluzív oktatás népszerűsítése és fogyatékossággal élő diákok támogatása. Innovatív jó gyakorlatok összegyűjtésével és népszerűsítésével a projekt az inkluzív oktatás előmozdítására törekszik, valamint iránymutatásokat kíván kidolgozni az inklúziót támogató játékokhoz a nem formális oktatási szektorban. A projekt az alábbi szervezetek együttműködésével valósul meg: a Galíciai Fogyatékkal Élő Személyek Konföderációja COGAMI (Spanyolország); ÉTA Országos Szövetség (Magyarország); Center VAL (Szlovénia); CARDET (Ciprus); L'ADAPT (Franciaország); EASPD (Belgium). Reméljük, hogy ez a Képzési és Ismeretterjesztő Kézikönyv inspirálni fog mindenkit arra, hogy támogassa az inkluzív oktatást, és értékelje a sokszínűséget minden tanulási környezetben. Ez a munka a CC BY-NC-ND 4.0 licenc alatt áll. A licenc megtekintéséhez látogass el ide: https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/4.0/
projekt weboldal 4
projekt weboldal 5 RÖVIDÍTÉSEK, KIFEJEZÉSEK ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK AAK: Ez a rövidítés az "Augmentatív és Alternatív Kommunikációt" jelenti. Az AAK olyan eszközök és módszerek összessége, amelyek célja, hogy a verbális módon nem kommunikáló emberek számára a lehető legtöbb helyzetben és a leghatékonyabb módon tegyék lehetővé a kommunikációt. Az AAK egyszerű gesztusoktól (például a felfelé tartott hüvelykujj az egyetértés kifejezésére, vagy integetés üdvözlésre) a bonyolultabb rendszerekig terjed (karakter- vagy képtáblák, számítógépes programok). Akadály: Minden olyan körülmény, amely gátolja vagy megakadályozza a teljes és egyenlő társadalmi részvételt. Az akadályok lehetnek sokfélék (fizikai, társadalmi, kommunikációs, attitűdbeli, kognitív, politikai, digitális stb.), és a személyt érinthetik jelenlétük (hozzáférhetetlen fizikai környezet, negatív társadalmi attitűd) vagy hiányuk (megfelelő segítő technológiák hiánya) által. Autonómia/Önállóság: Az a képesség, hogy valaki döntéseket hozzon saját életével kapcsolatban, és önállóan végezze el a mindennapi tevékenységeket, amennyire csak lehetséges. Az autonómia magában foglalja a döntéshozatali szabadságot és az egyéni függetlenséget, továbbá egy relációs dimenzióval is bír (a személy döntései és cselekedetei kapcsolódnak a környezetéhez és az ott élő emberekhez). A Gyermekek Jogairól Szóló Egyezmény: Ezt az egyezményt az ENSZ 1989-ben írta alá, és 1990 óta van hatályban. Az egyezmény kimondja, hogy a gyermekek ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a felnőttek, és mivel még nem érték el teljes testi és szellemi fejlettségüket, különleges védelemben kell részesülniük. Betegség: Az egy vagy több testi funkció vagy struktúra zavara, amely korlátozhatja a személy testi, egyéni vagy társadalmi működését. BNO: A „Betegségek Nemzetközi Osztályozása” rövidítése, az Egészségügyi Világszervezet által összeállított hivatalos betegséglista, amely a jelek, tünetek, társadalmi körülmények és külső okok alapján sorolja be az egyes állapotokat. Braille-írás: Olvasási és írási rendszer, amelyet vakok és látássérültek használnak. Apró pontokból áll, amelyeket három sorban és két oszlopban helyeznek el, kombinációik alfanumerikus karaktereket, illetve más jeleket és szimbólumokat képviselnek. Deinstitualizáció: Más néven intézménytelenítés, vagy kitagolás, az a folyamat, amelynek célja, hogy a fogyatékossággal élő emberek számára tartós bentlakást biztosító intézményekből (oktatási központok, foglalkoztatási központok, otthonok) az embereket inkluzívabb környezetekbe és közösségekbe helyezzék át, amennyiben lehetséges, hétköznapi körülmények közé. A kitagolás célja az autonómia, a társadalmi inklúzió és a választás szabadságának előmozdítása. Diszkrimináció: Olyan különbségtétel, korlátozás vagy kizárás, amelynek célja az egyén bármely jogának vagy alapvető szabadságának korlátozása, megakadályozása vagy megszüntetése bármely területen (például társadalmi élet, oktatás, foglalkoztatás, szolgáltatások). Lehet
projekt weboldal 6 közvetlen (ha kifejezetten ártalmas cselekményeket követnek el), vagy közvetett (ha olyan intézkedéseket hoznak, amelyek anélkül is aránytalan hatást gyakorolnak a személy jogaira és szabadságaira). Diverzitás: Az emberek különböző típusú személyes, társadalmi, kulturális stb. jellemzőinek változatossága és sokszínűsége, valamint ezen jellemzők megjelenése specifikus környezetekben (oktatási, munkahelyi stb.). EACEA: Az „Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség” angol rövidítése (European Education and Culture Executive Agency). Ez az Európai Unió végrehajtó ügynöksége, amely az Európai Bizottság kulturális, oktatási, sport-, ifjúsági és állampolgársággal kapcsolatos finanszírozási programjaiért felelős. Egyenlőség: Az a helyzet, amelyben minden tanuló számára biztosítják az azonos lehetőségeket, függetlenül személyes jellemzőiktől, hogy hozzáférjenek a minőségi oktatáshoz és teljes mértékben részt vehessenek az oktatási folyamatban. Egyetemes Tervezés: Ez a fogalom a tervezési szakterületen alakult ki, és célja olyan termékek, környezetek és szolgáltatások létrehozása, amelyek a lehető legtöbb ember számára hozzáférhetők és használhatók, módosítás vagy újratervezés szüksége nélkül, figyelembe véve az emberi sokféleséget és az inklúziót már a kezdetektől. Előítélet: Negatív vélemény vagy hozzáállás, amelyet egy személy vagy csoport másokkal szemben alakít ki, anélkül, hogy közvetlen tapasztalat vagy megfelelő ismeret állna rendelkezésre. Az előítéletek, amelyek diszkriminatív hozzáállásokhoz és társadalmi kirekesztéshez vezethetnek, általában hamis hiedelmeken és sztereotípiákon alapulnak. ENSZ: „Egyesült Nemzetek Szervezete” rövidítése. EU: Az „Európai Unió” rövidítése. Európai Ügynökség a Sajátos Nevelési Igényű Tanulókért és az Inkluzív Oktatásért: Ez egy független szervezet, amelynek célja az oktatási politikák és gyakorlatok javítása a sajátos nevelési igényű tanulók számára, együttműködési platformot biztosítva tagjai között. FNO: „Funkcióképesség, Fogyatékosság és Egészség Nemzetközi Osztályozása” rövidítése, amelyet az Egészségügyi Világszervezet 2001-ben fogadott el, és a fogyatékosságot a testi és tevékenységi korlátok és részvételi akadályok összefüggéseként definiálja. Ez helyettesíti a korábbi „Károsodások, Fogyatékosságok és Szociális hátrányok Nemzetközi Besorolását” (ICIDH) című dokumentumot, amelyet 1980-ban hoztak létre. FNO-GY: „ A Funkcióképesség, Fogyatékosság és Egészség Nemzetközi Osztályozása: Gyermek- és Ifjúsági Változata” rövidítése, egy FNO-alapú osztályozás, amely részletesebben és tágabb szempontokkal írja le a 0–18 éves gyermekek és fiatalok funkcióit, új kódokkal és tartalommal, módosított felvételi és kizárási kritériumokkal, valamint nagyobb hangsúllyal a fejlődési szempontokon. Fogyatékosság: Az az állapot, amely egy személy és környezete közötti interakcióból ered, korlátozva a teljes és hatékony társadalmi részvételt. Ennek oka lehet egészségügyi állapot, személyes, társadalmi vagy környezeti tényezők, és egyéb okok.
projekt weboldal 7 Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény: Ezt az egyezményt az ENSZ 2006-ban fogadta el, és 2008 óta hatályos. Az egyezmény célja a fogyatékossággal élő emberek méltóságának és jogainak védelme, valamint teljes jogegyenlőségük előmozdítása. Funkcióképesség: A személy egészségi állapota és környezeti tényezői (személyes és környezeti tényezők) közötti kapcsolat. Ez a kapcsolat összetett és dinamikus, és eredményei nem mindig előre jelezhetők. Az egyik elemre tett beavatkozás módosíthatja a többit. Két, azonos szintű funkcióképességgel rendelkező személy különböző egészségi állapotú lehet. Gondozás: Olyan támogatás és tevékenységek összessége, amely az egyén egészségének, jóllétének és életminőségének biztosítását célozza, beleértve a fizikai segítségnyújtást alapvető feladatokban (étkezés, öltözködés, helyváltoztatás), az orvosi ellátást, valamint a társadalmi és érzelmi támogatást. Hozzáférhetőség: Az a tulajdonság, amely a tárgyakhoz, szolgáltatásokhoz vagy helyekhez való könnyű hozzáférést jelenti, függetlenül attól, hogy valaki rendelkezik-e kommunikációs, megértési vagy mozgásbeli korlátozottsággal. Inkluzív oktatás: Olyan oktatási modell, amely azon az elképzelésen alapul, hogy minden embernek egyedi tulajdonságai, képességei, tanulási igényei és érdeklődése van, és hogy az oktatási rendszereknek – a nem, etnikai hovatartozás, gazdasági helyzet vagy szexuális irányultság tényezőitől függetlenül – úgy kell megtervezniük működésüket, hogy minden tanulónak teljes és hatékony részvételi lehetőséget biztosítsanak azonos esélyek mellett, a minőség, a szabadság és az egyetemesség elveinek megfelelően. Inklúzió: Az a folyamat, amely biztosítani igyekszik, hogy mindenki, képességeitől függetlenül, az élet minden területén azonos lehetőségekkel vehessen részt, előmozdítva a részvételt és olyan gyakorlatok és irányelvek megvalósítását, amelyek ezt az elvet támogatják. Interszekcionalitás: Két vagy több tényező találkozása ugyanazon személyben, ami miatt az illető fokozott mértékű és különféle típusú kombinált elnyomásnak és diszkriminációnak lehet kitéve a tényezők együttes hatása miatt (például egy fogyatékossággal élő nő hátrányos megkülönböztetésben részesülhet nemi alapon, amelyet tovább fokozhat fogyatékossága, és ez tovább súlyosbodhat, ha etnikai kisebbséghez tartozik, kiskorú, kedvezőtlen szociális helyzetben nőtt fel stb.). Jelnyelv: A kommunikáció olyan rendszere, amely a kezek, arckifejezések, testmozgások és terek használatán alapul. Elsősorban siket vagy hallássérült emberek, valamint tolmácsok használják. A jelnyelv nem univerzális, jellemzői kulturális, regionális és nyelvi szempontok szerint változnak. Jól-lét: Olyan állapot, amely egy személy, egy csoport vagy társadalom elégedettségét és életminőségét jellemzi. Ez az állapot számos dimenziót foglal magában, az egészségtől és a társadalmi kapcsolatoktól kezdve a gazdasági stabilitásig vagy a társadalmi részvételig. A jóllét tehát nemcsak a betegség hiányával kapcsolatos, hanem a befogadó oktatással, hozzáférhető környezettel vagy a környezethez és szolgáltatásokhoz való teljes hozzáféréssel is. Károsodás: Egy szerv, testrész vagy rendszer funkciójának csökkenése, gyengülése vagy elvesztése. A károsodások lehetnek fiziológiai, pszichológiai vagy anatómiai jellegűek, és gyakran szervi vagy orvosi állapotokhoz kapcsolódnak (például látás- vagy beszéd képességének elvesztése,
projekt weboldal 8 fejlődési vagy megismerő tevékenységi zavarok), bár nem feltétlenül járnak betegség vagy rendellenesség jelenlétével. Képesség: Az a kompetencia, amellyel valaki egy feladat vagy tevékenység elvégzésére képes, amit általában standardizált és/vagy egységes környezetben mérnek. Könnyen érthető kommunikáció: Egy olyan módszer, amely dokumentumok kialakítására és megfogalmazására szolgál, hogy könnyebbé tegye azok értelmezését a megértési nehézségekkel küzdő személyek számára. Különösen hasznos a tanulási zavarokkal élő, az idősek és az értelmileg akadályozottak számára is. Környezet: Azok a fizikai, társadalmi és/vagy kulturális feltételek összessége, amelyek befolyásolják a tanulást és a részvételt az oktatási folyamatban. Ide tartoznak a tanulási központok fizikai infrastruktúrájához és környezetéhez kapcsolódó tényezők (például hozzáférhetőség) és az iskolai munkatársak hozzáállása, gyakorlata. Mentális zavar: Jelentős zavar a személy viselkedésében, kogníciójában vagy érzelemszabályozásában. Általában a zavarok különböző állapotokat foglalnak magukban, amelyek közül a személy egyet vagy többet tapasztalhat (például a szorongás vagy depresszió a mentális zavarok részét képezik). Nehézség: Bármely olyan probléma, amely egy személyt akadályoz egy feladat vagy tevékenység elvégzésében, korlátozva vagy befolyásolva a teljesítőképességét, valamint a társadalmi részvételét. Oktatási közösség: Olyan emberek és intézmények csoportja, akiknek hatása és részvétele van az oktatási folyamatban. Ide tartoznak azok, akik közvetlenül befolyásolják azt (tanulók, szülők/gondviselők, tanárok, adminisztratív személyzet, oktatási központok, közigazgatások), de az oktatási közösség részét képezik azok is, akikre közvetve hatással lehet az oktatási folyamat (oktatási központok környezete, öregdiák-szervezetek, civil szervezetek, cégek, kutatóintézetek és egyetemek). Patológia: Orvosi állapot, amely korlátozhatja egy személy aktivitását vagy hozzájárulhat a károsodás kialakulásához. A fogyatékosságtól eltérően, amely egy személy és környezetének kölcsönhatása eredménye, a patológia csak egy meghatározott orvosi állapot jelenlétét jelenti az illetőnél. Részvétel: Az a cselekvés, amely által egy személy részt vesz egy élethelyzetben; ez a társadalom szemszögéből értékeli a funkcióképességet. SDG: A „Fenntartható Fejlődési Célok” angol rövidítése (Sustainable Development Goals), amelyek 17 összefüggő célkitűzést foglalnak magukban, a legégetőbb globális problémák kezelésére, mint például a minőségi oktatás, az egyenlőtlenségek csökkentése vagy a béke és igazság. Az ENSZ 2015-ben fogadta el őket. SNI: A „Sajátos Nevelési Igény” rövidítése, amely azon feltételek összességére utal, amelyek miatt egy személy az általánostól eltérő oktatási figyelmet igényel, hogy a többi tanulóval azonos tanulási és fejlődési lehetőségekhez juthasson, ezzel támogatva az inkluzív oktatást. A sajátos nevelési igény nem feltétlenül függ össze fogyatékossággal, mivel gyakran különféle rendellenességekből, tanulási nehézségekből vagy más okokból ered.
projekt weboldal 9 Stigmatizáció: Az a folyamat, amely során egy személy vagy csoport másokat a negatív elképzelések, sztereotípiák és előítéletek alapján különbözőnek vagy alacsonyabb rendűnek minősít, és ezáltal marginalizálja vagy társadalmilag kirekeszti őket. Szemléletfomálás: Olyan folyamat, amelynek célja a társadalmi tudatosság növelése egy vagy több fontos kérdés kapcsán, ezáltal empátia és megértés generálása, valamint a mítoszok és előítéletek felszámolása. Szindróma: Olyan fizikai, mentális és/vagy viselkedésbeli jelek és tünetek összessége, amelyek együttes jelenléte egy meghatározott orvosi állapotot eredményez az egyénben. A szindrómák lehetnek szerzettek vagy veleszületettek. Támogatási szükséglet: Az a helyzet, amikor valaki alapvető mindennapi tevékenységek elvégzéséhez támogatásra, segítségre vagy jelentősebb segédeszközökre szorul. A támogatási szükséglet és a fogyatékosság gyakran egyazon személyben találkozik, de nem összekeverendőek; a támogatási szükséglet azon helyzetekre összpontosít, amikor valaki segítségre szorul, de nem minden fogyatékossággal élő személynek van támogatási szükséglete. UDL: Az „Egyetemes Tervezés Az Oktatásban” angol rövidítése (Universal Design for Learning), amely az Egyetemes Tervezésből származik és kifejezetten az oktatási területre vonatkozik. Az „Egyetemes Tervezés Az Oktatásban” célja minden tanuló számára inkluzív és hozzáférhető tanulási környezet kialakítása, függetlenül olyan körülményektől, mint a képességek, kontextusok vagy tanulási stílusok. Az elv alkalmazásával az oktatási folyamatban lévő akadályok megszüntetésével elősegítik az egyenlő lehetőségeket a tanulók között. UNESCO: Az „Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezet” rövidítése. Az ENSZ 1945-ben alapított ügynöksége, amelynek célja a világ békéjéhez és biztonságához való hozzájárulás az oktatás, tudomány, kultúra és kommunikáció révén. WHO: Az „Egészségügyi Világszervezet” angol rövidítése (World Health Organization). 1948-ban alapították az ENSZ-ügynökséget, amely a globális egészség megelőzésével, előmozdításával és beavatkozásával foglalkozik.
projekt weboldal 10 1. A FOGYATÉKOSSÁG FOGALMAI 2006-ban az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) elfogadta a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményét. Az „Egyezmény célja valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes és egyenlő gyakorlásának előmozdítása, védelme és biztosítása valamennyi fogyatékossággal élő személy számára, és a velük született méltóság tiszteletben tartásának előmozdítása”1. Az Egyezmény 1. cikkelye szerint: „Fogyatékossággal élő személy minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását.” Ezzel szemben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) úgy nyilatkozik, hogy a fogyatékosság: „A személy által tapasztalt egészségi állapotok és/vagy károsodások, mint például a demencia, a vakság vagy a gerincvelői sérülések, valamint a különféle környezeti és személyes tényezők – beleértve a társadalmi attitűdöket, az infrastruktúrához való hozzáférést, a diszkriminációt, a kort és a nemet – kölcsönhatásának eredményeként jön létre”. Ezért a WHO szerint a fogyatékosság „az emberi létezés része, és szerves részét képezi az emberi tapasztalatnak"2, de nem csupán úgy kell érteni, mint egy károsodást vagy az egyén állapotát, hanem mint ami akkor jön létre, amikor ezek kölcsönhatásba lépnek a környezet egyéb körülményeivel. „A fogyatékosággal élő személyek az emberi sokféleség részét képezik, és bár gyakran egyetlen csoportként hivatkoznak rájuk, valójában egy nagyon sokszínű embercsoportot alkotnak”. ÖSSZEGZÉS A fogyatékosságok: A fogyatékosságok NEM: ● a személyek és környezetük körülményei közötti kölcsönhatás eredményei. ● az emberi sokféleség része. ● átmeneti károsodások vagy betegségek. ● maguk a károsodások vagy betegségek. 1 2007. évi XCII. törvény a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény (1. cikk) Letöltve https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0700092.tv 2 World Health Organization. (2022). Global report on health equity for persons with disabilities (2. o.). Letöltve https://iris.who.int/bitstream/handle/10665/364833/9789240063624-eng.pdf?sequence=1.
projekt weboldal 11 Tudtad, hogy...? A WHO fogyatékosságról alkotott fogalma a 2001-ben közzétett A Funkcióképesség, Fogyatékosság és Egészség Nemzetközi Osztályozásán (FNO) alapul. Ez volt az első dokumentum, amely új megértést adott a fogyatékosságnak a bio-pszicho-szociális modell alapján, definiálva a fogyatékosságot nemcsak az egyén alapvető egészségi állapota vagy károsodása, hanem a környezet alapvető hatása által is.
projekt weboldal 12 2. FOGYATÉKOSSÁGI MODELLEK A fogyatékossági modellek a fogyatékosság definícióit az idő múlásával változóan adják meg. Ezek a modellek 3: ● az észlelt szükségletekre alapoznak, ● irányítják a politikai döntéshozatalt és végrehajtást, ● nem értéksemlegesek, ● meghatározzák, hogy mely tudományágak foglalkoznak a fogyatékossággal élő emberekkel, ● formálják a fogyatékossággal élő emberek önazonosságát, ● okozhatnak előítéleteket és diszkriminációt. 2.1. MORÁLIS MODELL Ez a legősibb modell. Ebben a modellben a fogyatékosságot hiedelmekkel társították, és úgy tekintették, mint a fogyatékossággal élő személy vagy annak családja által elkövetett bűn büntetését. 2.2. MEDIKÁLIS MODELL A morális modellhez hasonlóan a medikális modell a fogyatékosságot egyéni problémaként kezeli a patológiára összpontosítva, és egy bizonyos fokú megbélyegzést is magában foglal. Ez a modell ma is jelen van számos területen. 2.3. SZOCIÁLIS MODELL A korábbi modellekkel ellentétben a szociális modell a fogyatékossággal élő emberek aktív részvételére összpontosít a társadalmi életben, és a fogyatékosságot társadalmi konstrukcióként mutatja be. Nem az egyén az, aki rendelkezik vagy nem rendelkezik fogyatékossággal, hanem a környezet az, amely fogyatékosságot teremt az egyénben. Ez a modell a szociális jogokon alapuló modellel fejlődött tovább, amelyben a fogyatékossággal élő személyt a társadalom tagjaként kezelik, aki jogosult a munkához, oktatáshoz és szabadidőhöz való méltányos hozzáférésre. ÖSSZEGZÉS A fogyatékossági modellek a fogyatékosság fogalmának fejlődési állomásai. Történelmileg a fogyatékosság a hiedelmek által meghatározott jelenségből egészségügyi problémává fejlődött, végül pedig egy integrált szociális, kulturális, gazdasági, identitási és jogi feltételrendszerré vált. Fontos azonban észben tartani, hogy ezek a modellek a társadalmunkban különböző mértékben továbbra is fennállnak. A fent említett fogyatékossági modellek kritikája ma új modellekhez vezetett a tudományos irodalomban. 3 Smart, J. F. (2003). Models of disability: The juxtaposition of biology and social construction. In T. F. Riggar & D. R. Maki (Eds.), Handbook of Rehabilitation Counseling (25-49. o.). Springer.
projekt weboldal 13 Tudtad, hogy…? A morális, medikális és szociális jogok modell a leggyakoribb fogyatékossági modellek, de mások is léteznek, mint például: a jótékonysági modell (amelyben a fogyatékossággal élő személyeket áldozatként kezelik), az identitásmodell (amely a fogyatékosságot a hovatartozással, a közös jellemzőkkel és a másoktól való megkülönböztetéssel társítják), a kulturális modell (amely a fogyatékossággal élő és a fogyatékossággal nem élő személy fogalmait konkrét kulturális kontextusokban vizsgálja), a korlátok modellje (amely szerint mindenkinek vannak korlátai az életében, amelyek változnak, növekednek vagy csökkennek, és minden emberre vonatkoznak), valamint az öko-bio-pszicho-szociális modell (amely a fogyatékosságot különböző tényezőkkel integrálja, mint a nem, életkor, kulturális örökség vagy gazdasági helyzet).
projekt weboldal 14 3. A FOGYATÉKOSSÁG OSZTÁLYOZÁSA Ahogyan az 1. fejezetben is említettük, a fogyatékosságot már nem szabad pusztán betegség következményeként vagy az egyén állapotaként értelmezni, hanem úgy, mint az egyén egészségi állapotának, a személyes tényezőinek és a környezeti tényezőknek a kölcsönhatását. Ezért a Medikális modell alapján történő fogyatékosság-osztályozások (fizikai, szervi, érzékszervi, mentális, értelmi, halmozott fogyatékosság stb.) nem nyújtanak teljes képet az egyén és környezete közötti kapcsolatról, és nem mindig alkalmasak annak megítélésére, hogy egy személy fogyatékosnak tekinthető-e vagy sem. 3.1. AZ EGÉSZSÉGÜGYI VILÁGSZERVEZET (WHO) NEMETKÖZI OSZTÁLYOZÁSI CSALÁDJA Ennek a helyzetnek a megoldására az Egészségügyi Világszervezet (WHO) három osztályozást hozott létre4: ● Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO): A rendellenességekre, azok etiológiájára, megjelenésére, diagnosztikai kritériumaira és funkcionális jellemzőire összpontosít. ● A Funkcióképesség, Fogyatékosság és Egészség Nemzetközi Osztályozása (FNO): A funkcionális képességekre és a fogyatékosságra, valamint a környezeti és személyes tényezőkre fókuszál. ● Egészségügyi Beavatkozások Nemzetközi Osztályozása (EBNO): Az egészségügyi beavatkozások célkitűzéseire, az intézkedésekre és forrásokra helyezi a hangsúlyt. Az, hogy a WHO három különböző osztályozási rendszert dolgozott ki, annak köszönhető, hogy a rendellenességeket, a fogyatékosságokat és a beavatkozásokat külön kell szemlélni. Az azonos fogyatékossággal élő személyek eltérő egészségügyi állapotokkal rendelkezhetnek, míg hasonló egészségügyi állapotú személyek különböző fogyatékossággal élhetnek. Ugyanígy, az azonos fogyatékossággal vagy egészségügyi állapottal élő személyek számára szükséges beavatkozások is eltérőek lehetnek. Így tehát e három osztályozás közül a jelen kézikönyv céljaira a legmegfelelőbb a „A Funkcióképesség, Fogyatékosság és Egészség Nemzetközi Osztályozása” (FNO). Ez az osztályozás meghatározza a mindennapi életvitelnek és a fogyatékosságnak az összetevőit, anélkül hogy megmondaná, ki számít fogyatékossággal élő személynek és ki nem. Az, hogy ki tekinthető fogyatékossággal élő személynek, a konkrét céltól függ. 4 World Health Organization. (2021). WHO Family of International Classifications (14. o.). Letöltve https://www.who.int/standards/classifications.
projekt weboldal 15 Nézzünk egy példát: Két személyt, „A”-t és „B”-t, Down-szindrómával diagnosztizáltak. „A” egy felnőtt, önálló személy, aki dolgozik és havi jövedelmet kap a munkájáért. „B” egy gyermek, akit a családja a születése után elhagyott. Ha a konkrét cél támogatási szolgáltatások vagy pénzbeli juttatások keresése, akkor „B” jogosult lenne erre, míg „A” valószínűleg nem, mivel olyan kritériumokat lehetne alkalmazni, amelyek figyelembe veszik azokat a társadalmi kockázatokat vagy élet-nehézségeket, amelyekben az egyes személyek találják magukat. Ha azonban a cél egy antidiszkriminációs törvény jogi alkalmazása, akkor, függetlenül attól, hogy „A” egy autonóm személy, aki képes döntéseket hozni a saját életéről, míg „B” nem, a fogyatékossággal élő személyek védelmét szélesebb keretek között kell megfontolnunk, hogy megvédjük „A”-t és „B”-t is, mivel mindkettőjük számára fontos a védelem, hiszen mindketten szembesülhetnek diszkriminációval, mivel Down-szindrómával élnek. 3.1.1. A Funkcióképesség, Fogyatékosság és Egészség Nemzetközi Osztályozása (FNO) Az FNO két fő részből áll. Az első rész a működésre és a fogyatékosságra összpontosít, míg a második a kontextuális tényezőkre. Ezek a részek további két komponenst tartalmaznak: a testfunkciók és felépítés (a funkcionálás és a fogyatékosság szempontjából), valamint a környezeti és személyes tényezők (mint kontextuális tényezők). Ez a klasszifikáció tehát nagyobb hangsúlyt fektet a működésre és a fogyatékosságokra, mint a jólét egészséggel kapcsolatos összetevőire, ugyanakkor figyelembe veszi a kontextuális tényezőket is, azaz azokat, amelyek belsőleg és külsőleg is befolyásolják az egyént, hogy leírja a működést konkrét élethelyzetekben. Itt látható egy vizuális modell, amely segít könnyebben megérteni, hogyan kapcsolódnak egymáshoz és lépnek kölcsönhatásba egymással az FNO komponensei: Forrás: Egészségügyi Világszervezet (2001). A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása (18 o.). Kóros egészségi állapot (rendellenesség vagy betegség) Tevékenységek Részvétel Környezeti tényezők Személyes tényezők Funkcije in strukture telesa
projekt weboldal 16 A testi funkciók minden, a testhez kapcsolódó funkciót magukban foglalnak, legyenek azok fiziológiai vagy pszichológiai jellegűek. A test struktúrái pedig azok az anatómiai részek, mint például a végtagok, szervek és egyéb összetevők, amelyek a test felépítését alkotják. A tevékenységek egy cselekvés vagy feladat végrehajtását jelenti egy személy által. A részvétel az egyén aktív közreműködését jelenti egy adott élethelyzetben. A környezeti tényezők azok, amelyek alakítják az emberek fizikai, társadalmi és attitűdbeli környezetét, amelyben élnek és fejlődnek. A személyes tényezők közé tartozik többek között az életkor, a nem, az életmód és a motivációk. Minden egyes komponensnek megvan a szerepe az általános egészségi állapot leírásában. 2007-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ugyanezen osztályozási alapokon létrehozta ennek egy speciális változatát gyermekek és fiatalok számára, amelyet "A Funkcióképesség, Fogyatékosság és Egészség Nemzetközi Osztályozása: Gyermek- és Ifjúsági Változat" (FNO-GY) néven ismerünk. Az FNO fogyatékosság-osztályozási eszközként történő használatakor szükséges, hogy minden egyes kategóriában először külön-külön kódoljuk az információkat. Ez a diagnosztizálási folyamat speciális ismereteket igényel, valamint megfelelő információforrásokat és értékelési eszközöket. Vannak olyan iskolák5, ahol az FNO-t beépítették az autizmus spektrumzavarral élő tanulók egyéni fejlesztési terveibe, azzal a céllal, hogy olyan befogadóbb környezetet alakítsanak ki, amely figyelembe veszi a tanulók egyéni szükségleteit. Az FNO alkalmazásával felmérték a tanulók képességeit és nehézségeit (például a társas kapcsolatok, kommunikációs készségek, tanulási képességek terén). Ezután minden tanuló számára mérhető célokat határoztak meg az FNO-kóddal összhangban, ezek kidolgozásában és megvalósításában pedig egy interdiszciplináris csapat vett részt. A tanulók fejlődését folyamatosan nyomon követték, szükség esetén módosításokat hajtottak végre. Az FNO segítséget nyújtott a fejlődés nyomon követésében, valamint a további támogatási szükségletek azonosításában. Ennek eredményeként javultak a tanulók társas és kommunikációs készségei, és nőtt az inklúzió szintje. ÖSSZEGZÉS A kizárólag az egyén egészségi állapotán alapuló fogyatékossági osztályozások, bár sok országban még mindig széles körben alkalmazzák őket, a fogyatékosság medikális modelljére épülnek, és ezért nem adnak teljes képet az egyén egészségi állapota, valamint a személyes és környezeti tényezők közötti kölcsönhatás eredményeiről. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által kidolgozott “A Funkcióképesség, Fogyatékosság és Egészség Nemzetközi Osztályozása” (FNO) lehetővé teszi a szemléletváltást, és egy befogadóbb fogyatékossági osztályozást nyújt, amely megfelel a jelenlegi modelleknek. Az FNO tanulmányozása és alkalmazása elősegítheti az ellátás minőségének javítását, valamint használható eszközként szolgálhat a fogyatékosságról alkotott különböző elképzelések láthatóvá tételére, és szükség esetén azok újragondolására is. 5 Rämä, I., Kontu, E., & Pirttimaa, R. (2019). The usefulness of the ICF framework in goal setting for students with autism spectrum disorders. Journal of International Special Needs Education, 22(2), 43-53. Letöltve https://doi.org/10.9782/16-00027.
projekt weboldal 17 Tudtad, hogy…? Gyakori, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek részvételét más gyermekekével összehasonlítva mérik. A fogyatékossággal élő és a nem fogyatékossággal élő gyermekek közötti részvételi eltérések feltárása kulcsfontosságú lépés az oktatási inklúzió akadályainak leküzdésében.
projekt weboldal 18 4. A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ SZEMÉLYEK JOGAIRÓL SZÓLÓ ENSZ EGYEZMÉNY 4.1. CÉL A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény a fogyatékossággal élő személyek jogainak legjelentősebb jogszabálya. Az Egyezményt 2006-ban fogadták el az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlésében. Célja „valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes és egyenlő gyakorlásának előmozdítása, védelme és biztosítása valamennyi fogyatékossággal élő személy számára, és a velük született méltóság tiszteletben tartásának előmozdítása" (1. cikk). 4.2. ÁLTALÁNOS ELVEK Az Egyezmény nyolc általános elven alapul (3. cikk), amelyek három intézkedési irányt jelölnek ki: Tisztelet, Támogatás és Megelőzés. AZ EGYEZMÉNY EREDETI SZÖVEGE TISZTELET a. A veleszületett méltóság, az egyéni autonómia tisztelete, beleértve a saját döntés meghozatalának szabadságát és a személyek függetlenségét. d. A fogyatékossággal élő személyek különbözőségének tisztelete és elfogadásuk az emberi sokszínűség, valamint az emberiség részeként. h. A fogyatékossággal élő gyermekek formálódó képességeinek tisztelete, és a fogyatékossággal élő gyermekek identitásuk megőrzéséhez fűződő jogának tiszteletben tartása. TÁMOGATÁS c. Teljes körű és hatékony részvétel és társadalmi befogadás. e. Esélyegyenlőség. f. Hozzáférhetőség. g. A férfiak és nők közötti egyenlőség. MEGELŐZÉS b. Megkülönböztetésmentesség. Az akadálymentesítés érdekében az Egyezmény eredeti szövegéből készült egy könnyen érthető6 magyar nyelvű változat, amely segíti az információkhoz való akadálymentes hozzáférést a megértési és olvasási nehézségekkel élő emberek számára (például értelmileg akadályozott személyeknek). A könnyen érthető verziót ajánljuk mindazoknak, akiket érdekel, hogy egy könnyen érthető anyag 6 ÉFOÉSZ (2007). A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény. Könnyen érthető formátumban. Letöltve https://efoesz.hu/portfolio_page/az-uj-polgari-torvenykonyv-4-2-2/
projekt weboldal 19 hogyan néz ki. Emellett hatékonyan alkalmazható a sajátos nevelési igényű és fogyatékossággal élő tanulók oktatásában, hogy a tanulók tisztában legyenek jogaikkal. 4.3. HOZZÁFÉRHETŐSÉG A hozzáférhetőség olyan feltétel, melynek a környezetnek, folyamatoknak, áruknak, termékeknek és szolgáltatásoknak, valamint az eszközöknek és berendezéseknek is meg kell felelniük ahhoz, hogy minden ember számára érthető, használható és kivitelezhető legyen, biztonságos és kényelmes körülmények között, a lehető legautonómabb és természetes módon. Ahhoz, hogy egy iskola inkluzív legyen, először is hozzáférhetőnek kell lennie. Egy igazán hozzáférhető iskolának figyelembe kell vennie a teljes hozzáférhetőségi láncot: a tanuló otthonról való elindulásától kezdve, amikor gyalog vagy iskolai közlekedési eszközt használ, egészen az iskolába érkezésig és az iskola minden erőforrásának használatáig. Az Egyezmény szerint: „A fogyatékossággal élő személyek önálló életvitelének és az élet valamennyi területén történő teljes körű részvételének lehetővé tétele érdekében a részes államok megfelelő intézkedéseket tesznek, hogy másokkal azonos alapon biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek számára a fizikai környezethez, a közlekedéshez, az információhoz és kommunikációhoz, beleértve az információs és kommunikációs technológiákat és rendszereket, valamint más, nyilvánosan hozzáférhető vagy rendelkezésre álló lehetőségekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, mind városi, mind vidéki területeken” (Art. 9.1). Ezért szükséges az akadályok és a hozzáférést gátló tényezők azonosítása és az eltávolítása: ● Épületek, ● Nyilvános utak, ● Közlekedés, ● Iskolák, ● Lakóhelyek, ● Orvosi intézmények, ● Munkahelyek szintjén egyaránt. Azonban létezik egy tágabb értelemben vett hozzáférhetőség, amelyet „egyetemes hozzáférésnek” nevezünk, és amely háromféle hozzáférhetőséget foglal magában: ● Fizikai hozzáférhetőség: célja a terek és termékek adaptálása a mozgássérült emberek számára (automata ajtók, rámpák és liftek, akadálymentes mosdók). ● Szenzoros hozzáférhetőség: célja az információk és környezetek hozzáférhetővé tétele a látássérült vagy hallássérült emberek számára (hangfelerősítő eszközök, vizuális riasztók, tapintható jelzések). ● Kognitív hozzáférhetőség: célja az információk és környezetek megértésének és használatának megkönnyítése az értelmileg akadályozott emberek számára (lépésről-lépésre haladó útmutatók, vizuális segédeszközök, logikus és követhető felépítés). ●
projekt weboldal 20 4.4. ÉSSZERŰ ALKALMAZKODÁS A teljes hozzáférhetőség elérése érdekében, amely minden személyt magában foglal, elengedhetetlen az "ésszerű alkalmazkodás": „az elengedhetetlen és megfelelő módosításokat és változtatásokat jelenti, amelyek nem jelentenek aránytalan és indokolatlan terhet, és adott esetben szükségesek, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő személy alapvető emberi jogainak és szabadságainak a mindenkit megillető, egyenlő mértékű élvezetét és gyakorlását" (2. cikk). Az oktatási környezetben alkalmazható ésszerű alkalmazkodás példái lehetnek a személyre szabott segítségnyújtás, akadálymentes tananyagok biztosítása, vagy az osztálytermi elemek elrendezésének módosítása. ÖSSZEGZÉS A fogyatékossággal élő személyek teljes oktatási inklúziója nem lehetséges a szükséges ésszerű alkalmazkodás nélkül, amely biztosítja, hogy az iskola helyiségei és szolgáltatásai hozzáférhetőek legyenek, és mindenki számára egyenlő feltételek mellett élvezhetőek legyenek. Tudtad, hogy...? A 193 ENSZ-tagállamból 185 jóváhagyta a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményt, amely többek között kötelezi az államokat, hogy minden nyilvános létesítmény és szolgáltatás vegye figyelembe a hozzáférhetőség minden aspektusát a fogyatékossággal élő személyek számára (9. cikk 2. bekezdés b), hogy ezek a létesítmények és szolgáltatások Braille-írásos és könnyen olvasható táblákkal legyenek ellátva (9. cikk 2. bekezdés d), biztosítsanak emberi vagy állati segítőszolgáltatásokat és közvetítőket (vezetők, olvasók, jelnyelvi tolmácsok stb.), nyújtsanak képzést mindazok számára, akik részt vesznek a fogyatékossággal élő személyek által tapasztalt hozzáférhetőségi problémák kezelésében (9. cikk 2. bekezdés c), valamint elősegítsék a fogyatékossággal élő személyek számára az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférést már fiatal korban, a lehető legkisebb költségek mellett (9. cikk 2. bekezdés gh).9.2.g-h).
projekt weboldal 21 5. INKLÚZIÓ JOGKÉNT: A SALAMANCAI NYILATKOZAT A Salamancai Nyilatkozat egy 1994-ben elfogadott dokumentum, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) által megrendezett, a Sajátos Nevelési Igényű Tanulók Neveléséről szóló Világkonferencián hagytak jóvá Salamancában (Spanyolország). A Nyilatkozat ajánlásokat tartalmaz, amelyek bár nem kötelezőek, kulcsfontosságú irányelveket kínálnak az inkluzív oktatás jelentésének és hatókörének megértéséhez. Ez az első és legfontosabb dokumentum az inklúzív oktatás jogi kereteivel kapcsolatban, melyet 92 kormány és 25 nemzetközi szervezet támogatott. A Nyilatkozat néhány fontos ajánlása: ● A sajátos nevelési igényű és fogyatékossággal élő tanulók számára biztosítani kell a hozzáférést a többségi oktatáshoz, oly módon, hogy integrálják őket egy olyan gyermekközpontú pedagógiai rendszerbe, amely egyéni igényeikhez igazodik. ● A többségi iskolák kulcsszerepet játszanak a diszkrimináció felszámolásában, befogadó közösségek létrehozásában, egy inkluzív társadalom megteremtésében, és az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés megvalósításában. A javaslatok a következőket tartalmazzák: ● Az inkluzív oktatás elvének jogszabályi vagy irányelvi szintű adaptálását, amely lehetővé teszi, hogy minden gyermek beiratkozhasson a többségi iskolákba. ● A sajátos nevelési igényű és fogyatékossággal élő tanuló ellátásával kapcsolatos szülői tervezés és döntéshozatal ösztönzését és megkönnyítését közösségeken, illetve szervezeteken keresztül. ● Annak biztosítását, hogy a tanárképzési és továbbképzési programok az inkluzív iskolákban jelentkező sajátos nevelési igények kezelésére készítsék fel a pedagógusokat. ÖSSZEGZÉS A Salamancai Nyilatkozat célja a következő: „A tanácskozás célul tűzte ki, hogy megvitatja az „Oktatás Mindenkinek” (Education for All) című programhoz szükséges alapvető kötelező politikai változtatásokat, hogy elősegítsék az inkluzív (befogadó) oktatáshoz való közeledést, hogy az iskolák képesek legyenek minden gyermek, de különösen a sajátos nevelési igényű gyermekek szükségleteinek kielégítésére”7. Az iskoláknak tehát olyan helyeknek kell lenniük, amelyek mindenkit befogadnak, elfogadják a különbségeket, támogatják a tanulást, és reagálnak mindenki igényeire. Ezt nevezzük ma inkluzív oktatásnak. 7 Világkonferencia a Sajátos Nevelési Igényű tanulók neveléséről: Elérhetőség és Minőség (1994). Salamancai Nyilatkozat és Cselekvési Tervezet (3. o.).
projekt weboldal 22 Tudtad, hogy...? A Salamancai Nyilatkozat volt az első dokumentum, amely foglalkozott a sajátos nevelési igényű és fogyatékossággal élő lányok és nők oktatási programokban való részvételének előmozdításával, mivel ők kettős hátránnyal szembesülnek: egyszerre nők és fogyatékossággal élők. Ezt a jelenséget "interszekcionalitásnak" nevezzük.
projekt weboldal 23 6. AZ INKLÚZÍV OKTATÁSHOZ, SZABADIDŐHÖZ, SPORT- ÉS REKREÁCIÓS TEVÉKENYSÉGEKHEZ VALÓ JOG 6.1. AZ INKLUZÍV OKTATÁSHOZ VALÓ JOG A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló Egyezmény szerint a fogyatékossággal élő személyeknek minden szinten és életkorban joguk van az inkluzív oktatáshoz, az esélyegyenlőség és a diszkriminációmentesség elve alapján. Az inkluzív oktatásnak lehetővé kell tennie a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy hatékonyan részt vegyenek a szabad társadalomban, és maximálisan kibontakoztassák személyiségüket, tehetségüket és kreativitásukat, valamint szellemi és fizikai képességeiket (24. cikk 1. bekezdés). A jog megvalósítása érdekében a Részes Államoknak biztosítaniuk kell, hogy (24. cikk, 2. bekezdés): ● Senkit ne zárjanak ki fogyatékossága alapján az oktatási rendszerből. ● A fogyatékossággal élő személyek másokkal egyenlő alapon hozzáférjenek az ingyenes, inkluzív és minőségi oktatáshoz. ● A jog megvalósítása érdekében biztosítsák a szükséges támogatást és ésszerű alkalmazkodást, az egyes személyek egyéni igényeinek megfelelően. A Részes Államoknak az alábbi konkrét lépéseket kell megtenniük (24. cikk, 3. bekezdés): a) Elősegítik a Braille-írás, az alternatív írásmódok, az alternatív és augmentatív kommunikációs módok, a kommunikáció, a tájékozódás és a közlekedés formáinak és eszközeinek elsajátítását, valamint a kortársi támogatást és mentorálást. b) Elősegítik a jelnyelv elsajátítását, és támogatják a hallássérült közösség nyelvi identitását. c) Biztosítják hogy a vak, siket, valamint siketvak személyek – különösen a gyermekek – oktatása az egyén számára legmegfelelőbb nyelven, kommunikációs módszerrel és eszközökkel, valamint a tudományos és társadalmi fejlődés legmagasabb fokának elérését segítő környezetben történjék. A Egyezmény kitér arra is, hogy az említett területekre specializálódott tanárokat és fogyatékossággal élő tanárokat is alkalmazzanak (24. cikk, 4. bekezdés).
projekt weboldal 24 6.2. A KULTÚRÁLIS ÉLETHEZ, AZ ÜDÜLÉSI, A SZABADIDŐS ÉS SPORTEVÉKENYSÉGEKHEZ VALÓ JOG Az oktatáshoz hasonlóan a Részes Államok az Egyezményben elismerik a fogyatékossággal élő személyek jogát, hogy másokkal azonos alapon vegyenek részt a kulturális életben (30. cikk, 1. bekezdés) az alábbiak biztosításával: a) Hozzáférhető formában jussanak hozzá a kulturális anyagokhoz. b) Hozzáférhető formában jussanak hozzá a televízió műsoraihoz, filmekhez, színházhoz és más kulturális tevékenységekhez. c) Hozzáférjenek a kulturális előadások vagy szolgáltatások helyszínéhez, mint például a színházhoz, múzeumhoz, mozihoz, könyvtárhoz és utazási irodához, továbbá lehetőség szerint hozzáférjenek az emlékművekhez és a jelentősebb nemzeti kulturális helyszínekhez. Ezen túlmenően az Egyezmény intézkedéseket tartalmaz annak biztosítása érdekében, hogy a szellemi tulajdonjogokat védő törvények ne jelentsenek akadályt vagy megkülönböztetést a fogyatékossággal élő személyek kulturális hozzáférésében. Ez magában foglalja az olyan sajátos kulturális és nyelvi identitásformák elismerését, mint a jelnyelv vagy a siket kultúra (30. cikk, 2-4. bekezdés). A szabadidő és sport területén a Részes Államoknak – a sajátos nevelési igényű és fogyatékossággal élő tanulók minden szinten szervezett általános tevékenységekben való részvételének előmozdítása mellett – biztosítaniuk kell az egyenlő esélyű hozzáférést minden, e tevékenységekkel kapcsolatos létesítményhez, az iskolarendszeren belül és azon kívül egyaránt (30. cikk, 5. bekezdés). ÖSSZEGZÉS A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló Egyezmény megerősíti a sajátos nevelési igényű és fogyatékossággal élő tanulók jogát, hogy minden szinten részt vehessenek az inkluzív oktatásban, kulturális, sport- és szabadidős tevékenységekben, és másokkal egyenlő alapon férhessenek hozzá minden tevékenységhez és létesítményhez. Ennek érdekében minden szükséges intézkedést és ésszerű alkalmazkodást biztosítani kell.
RkJQdWJsaXNoZXIy NzYwNDE=